hétfőn voltam Icánál. mint ahogy az életben semmi, úgy ez sem lehetett véletlen. Őt is egy ártatlanul feltett kérdésből ismertem meg. egy félroma fiú (aki egyébként derék rosszcsont, és olyan mint az ördög néha) mondta, ő ismer egy hölgyet, akihez mindeféle jóslást társítanak, bár ő nem volt nála, soha.
vasárnap este 3 percre találkoztam Icával. "egy barna hajú lány miatt van itt"-állapította meg (ami csak félig volt igaz, de ő okozta bennem azt a változást ami elindított erre az úra, valóban). nos, hétfőn 4 óra 45 percet töltöttünk együtt.
átlátott, mindent elmondott, és én egyetértettem. amit felvázolt, az voltam, és talán félig vagyok. a jövőt pedig én alakítom, az ő elmondásai alapján.
soha, senki nem volt akkora hatással szemléletben rám, mint ő. a bizonyosság nem kérdőjeles, vannak angyalok, szellemek, van sorsvetés, és karma. van reinkarnáció, és minden mindennel összefügg. a szűrő, a szemed, csak bizonyos fényspektrumot lát. az egyéb rezgések, mert végeredményben minden leírható ennek bizonyos formájaként, nos, nem tapasztalható meg, mert elvesztette az ember ezen képességét.
a következő egy évben ezt fogom fejleszteni. ezt már tudatosan elhatároztam. önző leszek, mert fejlődni szeretnék. magamat fogom szeretni, mert akkor szeretni fog más is.
