aki felfedezi a jelent, a jelenlétet, az kiejti létezését az elme fogságából. az elme csak az időben tud létezni, annak is a múlt és jövő szavakkal elvonatkoztatott intervallumaiba. az elmének szüksége van ezekre, a jelen azonban éppen az elmét mellőzi.
ha így teszel, a figyelmeddel nem ítélsz, nem címkézel, és nem szubjektumként tekintesz másra.
elmédből a LÉTBE
időből a JELENBE...
ez a meditáció valódisága.
