karmasutra

a szellem szeretne tapasztalni. a tapasztalást testben (is) meg tudja valósítani. a test forma, amely forma azonban nem egyezik meg Veled, azaz te nem a forma vagy csak maga. Te ennél több kell hogy legyél. ha megszeretsz valakit, vagy beszélsz vele, majd ő meghal, nem akarsz már mellette lenni. Nem akarsz, mert aki meghal, az már csak maga a forma, amely lebomlik. Visszabomlik az egységbe. De akit korábban szerettél, az már nem az aki ott fekszik halottan. Te a szellemét, a lényét szeretted, amely azonban már nincs ott a testbe bezárva. Mint a lepke, amely levetve hernyó ruháját, elszállt. A test csak szolga, a test csak egy forma. Téged szolgál, hogy tapasztalj. De a testedért is felelős vagy, vigyázz rá, mert lényed az életbeni megtapasztalásban a testedet is használja.

úgy gondolom, okos gondolat, és érdemes elidőzni azon, hogy egyetlen bűn létezhet: a megbocsátásra való képtelenség. ha nem is teljesen vegytiszta lehet, meg kell jegyezni, amíg nem tudsz megbocsátani, addig életedben e kegy fölé helyezel egy (?) sérelmet, olyan sérelmet, amely csak egy pillanata, lehelete egész életednek, itteni létezésednek.

a megbocsátásra való képtelenség Villás B. szerint az egyetlen bűn. lényege, hogy amíg képtelen vagy megbocsátani, addig nincs benned szeretet sem.

bizonyos, hogy mindenkit értek negatív és rossz élmények, és a dölyf, vagy az élet nem teljes megértése miatt, megmaradnak benne azok a negatív esszenciák amelyek társulnak következményként ehhez.

persze, ha valakinek megölik hozzátartozóját, bizonyosan nem fogja ezt mondani. de ha elfogadja a karma tanítását, miszerint itteni létünknek célja van, és minden mindennel összefügg, véletlenek nincsenek, és az élet egy tanulási folyamat, akkor ezen felül tud kerekedni.

a megbocsátás egyike a legjobb utaknak ahhoz, hogy fejlődj, és felülemelkedj önmagadon, mert több vagy, mint x kiló  biokoktél, és az élet nem más, mint a szellemed tapasztalatszerzési lehetősége.

 

 

majdnem minden nap akarok(= minden nap megvan bennem)  és képes vagyok újat tanulni. ha nem így történik (mert időben nem jutok el ehhez), akkor úgy érzem, aznap feleslegesen éltem. minden napnak hozadékkal kell rendelkeznie. ez elvárás-az én elvárásom. szeretném, ha az élet minden napja így folyna el. az elfolyás cél nélkül zavar.

az itteni lét nem más számomra, mint egy tanulás. hogy ez csak most tudatosult bennem, nem releváns, hiszen, 15-16 éves korom óta mindig keresem és kerestem egy utat.

túl rövid ez az exist, hogy mindent megtapasztalj. életformát kell választanod. ezek közül is azt, amely a lehető legközelebb visz...a lényeghez.

a lényeg a valós, a való. a tanulás nem más, mint folyamat a lényeg, a lényeges megközelítéséhez.

 

 

 

Sorsvetőmnek már megint igaza lett. nekem pedig már nem is merül fel kétség semmiben, elvárás nélkül és tudtommal következett be- hugom gyereket vár.

 

az első csakra amely nekem "megnyílt", az a harmadik szem csakrája volt. kiskoromban a fejemet sikeresen beütöttem, és a homlokomon éppen itt,ahol a csakra is található.megmaradt a helye. egy mélyedés, semmi más. egy darabig nem tulajdonítottam neki jelentőséget. de aztán az ember hiú lesz, és zavarja. majd lelkiekben is megérik, de akkor már nem foglalkozik vele.

egészen nemrég még, ez nem is foglalkoztatott. de aztán történt velem egy törés, amely úgy látszik, életemben szükségszerű és megírt volt.elkezdtem használni intuitíve a harmadik szem helyét-gondolat átvitelre. egyvalakire gondoltam, hetekig, hónapokig. és a harmdik szem helyére összpontosítottam, meditációban.

ekkor éreztem először, hogy "valami forog". valami "forgó érzés" jár át a homlokomnál.

nem olvastam addig soha sem csakráról, sem pedig arról, hogy a harmadik szem éppen az érzés, a gondolatok, a lélek csakrája. olyan ösztönös, és semmivel össze nem téveszthető, már már inuitív volt...

nem tévedtem. ez az ösztönös ráeszmélés csak segített és segít most is.

felerősödött bennem az a hit, hogy az életemet saját magamnak kell megélnem. az is, hogy jó úton járok. amikor meditálok, mintha energiát kapnék- manapság sem alszom többet 4-5 óránál naponta. és elég. dolgozom majdnem minden nap, ha pedig netán nem dolgozom, szellemi tápanyagot veszek fel-annyit, amennyit csak bírok...

 

 

 

megkérdezhetné bárki (ha valaha is olvassa majd ezt a blogot), hogy miért is írom le ezeket? hogy másnak tessen? hogy mást győzködjek? nem erről van szó. sokkal inkább arról, hogy történt velem egy esemény, aminek a feldolgozásában újabb utat, utakat láttam meg. és ezen szeretnék majd továbbmenni. hogy tudjam, fejlődök, egyik fokmérőja lesz ezen beírásoknak. ez lesz a lenyomata, a lábnyomok pedig remélem egyre nagyobbak és mélyebbek lesznek.

 

amikor elmentem életemben először sorsvetőhöz (magyar nevén "jósnőhöz"), már nagyobb volt bennem a bizalom, mint a szkepticizmus. mivel egy, már más személynek bizonyított "jós"-ról volt szó, nem ért meglepetés, amikor mindhárom kártyával (magyar, cigány, és lenormand) lényegében leírta életem addigi, és a jelenlegi helyzetét.és adott kulcsot a jövőhöz.

azóta megtanultam a cigánykártya használatát, és értelmezését.

könyvvel egymagában nehéz. inkább belülről jönnek a gondolatok, hogy egy adott kirakás mit jelent. magamnak szoktam kihasználni a tudást, de nem gyakran. a kártyát nem szabad naponta kérdőre fogni. ugyanakkor a cigánykártya előnye, hogy a közeljövőt illetően pontos és megbízható.

bizonyosan állíthatom, hogy a kártya nem más, mint útmutatás, és a mindennapok problémáit vagy éppen konkrét pronlémát segít megoldani, azzal, hogy megállunk, és gondolkozunk magunkról.

"Én vagyok Én."

 

 

a karma által előírt utamat teljesíteni kell. magam határoztam meg, tudom, tudat alatt. ilyen a szenvedés is. szenvedtem, és szenvedek, mert előírtam. meg kell küzdenem ezzel az érzéssel.

gyerekkori álmom (?) jut eszembe: egy kiságy, amelyből nem tudtam kijönni. érdekes árnyak kísértettek.

így vagyok ezzel is. az életem egy kiságy. ebből ki fogok növekedni. de addig nem tudok kiszabadulni.

a szerelem -Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat mint képzet c. műve szerint- nem más, mint az emberek becsapása, hogy az emberiség fennmaradjon. Nos, ennél optimistábban közelíthetném meg - bár azt hiszem rám nem az optimizmus, hanem a realizmus jellemző- azaz: a szerelem nem más, mint az önzés megtagadása egy -talán nem megérdemelt és nerm áltáható következmény miatt.

...

 

a létezésemnek oka van. egyszerű oka: fejlődni, jobbá válni, tökéletesedni. 3 részből tevődök össze, mint az emberek általában: egy egyre rosszabb állapotba kerülő testből, szellemből, amely a testem halála után elhagyja ezt a helyszínt, és a lélekből. disszonancia van tehát a szellemem-lelkem és a testem között. a fizikai sík és a szellemi sík különbségei nyilvánvalóak. exist-nem az amit látsz, illetve nem csak az.

amikor elszenvedtem eddigi karmám legnagyobb megrázkódtatását, magyarázatokat kerestem, hogy miért történt ez velem. mi az oka, annak, hogy akit a világon a legjobban szeretek, nem szeret, és megváltozott. Ő is. és a kapcsolat is.

ellentétben másokkal, próbáltam objektív lenni, de természetesen erre csak törekedni lehet, elérni teljességében nem.

magamat tehát elővettem. átgondoltam a hibáim, amelyek sokan voltak. és persze, most sem vagyok hiba nélküli...

megébredtem, arra a tényre, hogy az életemet magam befolyásolom, és elhatároztam, hogy többet tudok meg arról, miért is élek, milyen feladataim vannak.