ezt a kivonatot a szellemi mesteremmel folytatott félóra hanganyagáról írtam ki:
A meditációról
A meditáció egy megváltozott tudatállapot, egyszerűen úgy tudjuk előidézni, h engedjünk h a testünk ellazul, az izmok elernyednek, de a lelkünk szabadon szárnyal. Egy tiszta tudatállapotnak szoktam nevezni. Több fokozata van. A relaxáció az első fokozat. Minél inkább ellazul a test annál inkább éberebb a tudat.
Amikor az ember leül meditálni, nagyon fontos, h adjon egy célt ennek.
Pl. figyeljem a légzésemet, és megfigyeljem, hogy milyen érzéseket okoz ez bennem. És ezt figyeled.
Lehet az is egy cél, megvizsgálom önmagam, hol érzek feszültséget, fáradságot, ami kellemetlen. És akkor megfigyeled a kellemetlen érzéseket.
Vagy megfigyeled a belső önmagad, azt h a belső gyermeked mit csinál? Unatkozik, vagy szeretetre vágyik?
Transzcendens meditáció- olyan isteni létállapot. Az isteni megtapasztalás, egy olyan emberen túli, ami csak Istenben lehetséges. Van ilyen fajta meditáció is.
Többféle meditáció van. Minden meditáció a transcendensben (Istenben) zajlik.
Ha nem adsz célt a meditációnak, akkor csak ülsz…??? Ha lecsillapítottad a gondolataid-célt akkor is adtál neki. Pl. ha csak a légzésednek szenteled a figyelmed.
Aztán lehet döntéseket is elősegíteni ezzel.
A felsőbb énednek feladod ezt mint feladatot, ez lesz a meditáció célja, ez a helyes vagy a másik út?
Leülsz meditálni, elképzeled, ott áll előtted, és megkérdezed tőle. Mintha bárki másnak, neki is úgy elmondod.
A válasz jöhet bármilyen formában, (mindenkinek más formában jön) ami az érzékszerveket meghatározza, képi, vagy gondolati formában. Pl. tisztánlátás-képi úton, tisztánhallás-amikor hallod, a tisztántudás-amikor egyszerűen tudod.
A gyakorlás útján jön meg a gondolatok bizonyossága. Először kételkedsz, azt hiszed, hogy a válasz magadból jön, de az emberek a megérzésekre azt mondják, hogy megérezték, de nem tudják, h ez a Felsőbb énük válasza lehet. (6.érzék=lopikulát.)
Nem fogod először azt tapasztalni h fentről jön, „hallgass a megérzéseidre”-ezek a megérzések a Felsőbb Ének utasításai. Csak sok sok gyakorlás kell, és engeded h ami bejön azt kell figyelembe venni, ami először bejön. Mert ha elkezdesz rajta gondolkodni, akkor már nem tudod érzelmileg kizárni magad.
Ki kell magad zárni érzelmileg.
Írd le a kérdésedre a választ, az igent, és a nemet. Ezt a 2 papírt gyűrd össze. Keverd össze miután összehajtottad őket.
Az egyik cetlit a bal kezednek teszed alá…és kérdezd meg h az a válasz igaz vagy nem. Milyen érzetek jönnek? Pozitív vagy negatív. Melyiket érzem igaznak?
Semmi köze a radiesztéziának…
Az ingázásnak. Sokan így kezdik, csak az ingát is te befolyásolod.
Pont az a cél, h ezeket az eszközöket kihagyjuk, letegyük, és direktben a Felsőbb Énünkkkel kommunikáljunk. Úgyis ez az igazi út.
Aki ingázik, inga közben összekapcsolódik a felsőbb énjével. (az ingát is a tudatod működteti).
Ami érzelmileg megérint, akkor az egod bele akar szólni. Egod elvihet. Pont az a lényege, h elküldjük „aludni”.
A meditációt minden olyan szer, ami a tested ellazítását, akadályozza, befolyásol. Pl. kávétól izgága leszel, fel vagy pörögve.
Az alkohol az pedig éppen tompítja a tudatot.
A meditáció a jelenlét, azaz éberség. „Itt vagyok.” Tudatosítod magadban hogy itt ülök és éppen meditálok. Nem vihet el a tudatod, a gondolataid abba ami volt, a múltba. Vagy ami lesz.
Az ego legfőbb törekvése az hogy - bármi, csak ne a jelenben legyél. Ha a jelenben vagy, észreveszed önmagad, és rájössz h az nincs. Ha erre rájössz, akkor arra nincs szükség.
Az ego attól fél, hogy ha rá nincs szükség, és az ego attól fél, hogy a léte megszűnik, ez persze nem így van. És az ego irányatja most az életedet.
Az ego is azt mondja h ez vagyok én, de ő nem létezik.
Az ego azt hiszi magáról h ő az. „ez vagyok én”. Ő nem létezik.
Te nem vagy azonos sem a testeddel, sem a kis betűs egoddal. A nagybetűs ego az egész felsőbb éned.
Amikor megszületsz, akkor boldog és vidám vagy. Aztán jön a felnőtt, és elmagyarázza h van egy illúzió világ.
Amikor reinkarnálódsz ide, aki leszületsz ide, egy idő után elkezd elragadni téged a világ.
Egy idő után magával ragadja a világ a kisgyermeket. Érdekesebb lesz az „ittlét”, mint „hazamenj aludni.”
De az ÉN tudat egy illúzió.
Az ego nem más, mint az ÉN tudat. Amikor azt mondja, hogy ’az enyém’.
Amíg a meditációban nem válsz tudatossá, és nem tudod, h ez így mind nincs, addig nem fogsz ráébredni erre, és azt hiszed, hogy én vagyok xy. Miközben nem erről szól az egész.
A bölcs mondja: vagyok aki vagyok. (Jézus)
A meditációban úgy jutsz előbbre, hogy folyamatosan csinálod.És figyelsz. Komolyan csinálod. Nem az számít h két órára ülj le. Ha csak 2 percre ülsz le, lehunyod a szemed és a lélegzetedet, légzésedet figyeled, és közben maradsz tudatos, tudatosan figyelsz. És nem engedsz be más gondolatokat, de egy idő után a légzésed figyelését is el kell engedned, elengeded, ami szintén gondolat.
Egy idő után azt a gondolatot is el kell engedned. A jövő-menő gondolatokat szemléld úgy mint ahogy az öreg bácsi nézi a játszótéri gyerekeket. És szemlél. Nem fűz hozzá magyarázatokat.
Jön a gondolat: jó, köszönöm.
A csészébe ami egy gondolategység, mindig próbál valami beleugrani. Nem tudod megállítani a gondolat folyamataidat. Ez az agynak a működése.
Nem elűzni, hanem megszokni kell őket, mert az lehetetlen. Hanem megszokni, h mellette tudj éber maradni.
A háttérben mehetnek a gondolatok. Jönnek-mennek. A meditációnak arról kéne szólni, h a 2 gondolat között van egy szünet. Ez egy töredék másodperc, és ezt kellene kiterjeszteni. Ekkor a tudat bekiabál: egy perce nem gondoltam semmire. Na ezt kell gyakorolni.
A kezdetekkor ne törekedj arra, hogy megállítsd a gondolataid ne legyenek. Iszonyúan ideges leszel, mert folyamatosan jönnek. Nem tudod megállítani.
Jönnek a gondolatok, csak figyeld őket, de ne kapaszkodj beléjük. „jó, köszönöm”.
Balogh könyvében: A vizualizáció alapja a fantázia, amikor a fantáziádat hívod segítségül, h elkezdj valami olyat aminek a megvalósulását szeretnéd.
Ha azonos napszakban ülsz le meditálni, akkor hamarabb megszokássá válik. Pl. ha hajnali 4kor, akkor összekapcsolódik a hajnali 4 óra a meditációval.
Ha pl. volt kutyád, és ha azonos időben mész haza, már vár.
Ha azonos időben végzed, akkor megszokjuk. De ha egyik nap eltérsz a megszokott meditációdtól, akkor is pótold be. A lényeg a gyakorlás.
A meditáció határa: a csillagos ég.
Kitartással és szorgalommal lehet előre jutni-minden este az egoddal meg kell harcolnod aki azt mondja: „hülye vagy, ne csináld, minek?”
Az egod egy darabig hisztizhet, soha nem tűzd ki h leülsz h egy félórát rászánsz naponta, nem kell. Ha azt mondod: félórát meditálok most, akkor az egod tiltakozni fog. Mert ezzel az egod hisztijét növeled.
Ha azt mondod : 5 percre, akkor az egod ebbe belemegy, és ugyanakkor nem kell ezt betartani- lehet az félóra is, de ülj le.
Az egot nem kell félredobni. Az egoddal úgy kell beszélni vele, mint a kisgyerekkel. Mint a duzzogó kisgyerekkel.
Ha majd a mérlegeid átbillennek, akkor az egod már azt fogja képviselni ami a tudatalattidban van azaz a jót.
Az egod oda fog csapódni, azon oldalra, ahol a mérleg serpenyője húz.
Ahol a többség van.
Az ego akar uralkodni. Ha nem az övé az utolsó szó akkor hisztizik. Ha a jó oldalra állítod, azaz a magad hasznának oldalára, akkor is be fog szólni, de már pont a Te oldaladon fog szólni.
Meg kell nevelned, és a saját oldaladra állítanod.
és ehhez is a 3 legfontosabb dolog: meditáció, meditáció, és meditáció.
